Mit kezdjünk a rossz/nehéz érzésekkel ?

Azt tapasztaltam saját magamnál és a klienseimnél, de még a rokonaimnál és barátaimnál is, hogy nagyon félünk a saját érzéseinktől, főleg a negatívaktól, nem tudunk kapcsolódni a sokféle érzésünkhöz, nem tudjuk őket sem „megfogni”, sem megfogalmazni, de még beazonosítani sem.

Megtanultuk, hogy vannak jó érzések, amiket szeretünk és vállalunk magunk, és talán még mások előtt is, mint például az öröm, a boldogság, de az úgynevezett rossz érzésekről alig tudunk valamit. Ezeket próbáljuk minden áron elnyomni, nem venni róluk tudomást, nem csak mások, de még magunk elől is elrejteni.

Mégis mi történik ezekkel az érzésekkel? És miért nyomjuk el őket jó mélyre?

Talán, mert úgy érezzük, hogy a rossz érzések miatt, mi is rosszak vagyunk, azaz nem vagyunk szerethetőek. Ezek az érzések nem illenek a saját magunkról alkotott ideális képbe. Nem lehetünk dühösek, hiszen azt nem „illik”, mivel nő vagyok, ezért nem kiabálhatok, nem beszélhetek csúnyán, tombolni és verekedni pedig aztán végképp nem „illik”.

Ez remek, de akkor hogyan engedjem ki a feszültséget?

Hogyan adjak hangot a haragomnak, a dühömnek, a megbántottságomnak? Egy hosszabb folyamat eredménye, hogy most már vállalom, hogy én is szoktam lenni dühös, ideges vagy csalódott. És igen, ezzel sokáig nem igazán tudtam mit kezdeni, de megtanultam, és egy ideje érzem, hogy egyre jobban meg tudom engedni magamnak ezeket az érzéseket is és mindezt úgy teszem, hogy nem ártok vele másoknak.

Ha ugyanis elnyomjuk őket, akkor egyszer csak ránk törnek olyan helyzetekben, amikor nagyon nincsen ott a helye, ha viszont megengedjük magunknak például a dühöt, akkor hamar elszáll és nem hagy mély maradandó nyomot bennünk, nem cipeljük a terhet évekig, vagy akár évtizedekig.

Szeretnék néhány ötletet adni, hogy mit lehet csinálni a rossz/nehéz érzésekkel:

Így fejezd ki a dühödet és csalódottságodat!

  1. Menj futni!
  2. Menj boxolni! Nem viccelek, bármilyen küzdő sport jó, ami neked tetszik!
  3. Kiabálj vagy énekelj az autóban hangos zene mellett, ha egyedül utazol J!
  4. Táncolj!
  5. Fogd a párnádat és üsd ki magadból a fájdalmat!

Ha ezek az érzések nem kerülnek ki a testünkből, akkor hatalmas károkat tudnak okozni, rövid és hosszú távon is

  • befolyásolják az emberi kapcsolatainkat,
  • az egészségünket rombolják,
  • testi és lelki tüneteket okoznak.

Tehát azért is olyan fontos a düh levezetése, mert különben vagy magunkban emésztjük, és ezzel betegségekre leszünk hajlamosak, vagy olyan embereken vezetjük le, akiket szeretünk, és akik nem értik, hogy mi történt velünk.

A mozgás, az éneklés, a kiabálás kivezeti a feszültséget, és ezután már tudunk megint a jó dolgokra, a megoldásokra fókuszálni.

Vannak úgynevezett „dühöngő” tanfolyamok is, ahol ki lehet vezetni a gyerekkorunk óta felgyűlt fájdalmat, dühöt, csalódottságot is. Ha szeretnél ilyenre menni, akkor ajánlok szívesen ilyet.

Miután elengeded ezt a feszültséget, nagyon nagy megkönnyebbülést, békét érezhetsz magadban. Nagyon fontos megtapasztalni, hogy akkor is szerethetőek vagyunk magunk és mások számára is, amikor nem vagyunk cukik és megértőek. Mert magunkat is meg kell tanulni megérteni és szeretni.

Ez a folyamat, ha bele merjük engedni magunkat, óriási pozitív hatással van az életünk minden területére. Már nem kell se magunkat, se másokat hibáztatni, csak egyszerűen önmagunk lehetünk úgy, ahogy vagyunk! Ennél felszabadítóbb érzés kevés van a világon!

Amikor már el tudjuk fogadni magunkat, szomorúan, dühösen és idegesen is, akkor a következő lépés, hogy már meg tudjuk tanulni és tapasztalni az önszeretetet, ami azt eredményezi, hogy életünk boldog, kiegyensúlyozott és harmonikus lesz!

Ha nem tudod, hogyan kezdj hozzá az önmagad megismeréséhez, akkor keress meg és segítek, hogy jobb és könnyedebb legyen az életed!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük