A legtermészetesebb, minden pillanatban tapasztalt jelenség az életünkben az elengedés. Minden pillanat egyszeri és megismételhetetlen. Miért van az, hogy sok esetben az elengedés mégis olyan nehéz, olykor szenvedéssel teli folyamat?
Minden olyan negatív dolog az életünkben, ami jelen van (tehát nem tudjuk elengedni) az valamilyen módon szolgál minket.
Egyéni konzultációkon ezekre a rejtett „hasznokra” nézünk rá különböző módokon, hiszen a tudatos elménk jogosan csak odáig juthat ebben a folyamatban, hogy értetlenül néz:
Miért választanám a szenvedést?!
Nekem nagyon sokat segített a belső békém megtalálásában, amikor sikerült meglátnom, miért nem tudok elengedni egy bizonyos állandóan jelenlévő negatív energiát az életemben? A Theta Healing módszerével megtaláltam a gyökerét ennek a dolognak, és rájöttem, hogy gyerekkoromból hozom ezt a „dacos” hozzáállást, ezt a „csakazért-is” energiát. Gyerekként sokszor működtem így, és ez akkor bevált, így vittem magammal tovább felnőttként is. Ebből nyertem az erőmet, és amíg nem tudtam, hogy ezt másképp is lehet, addig csak ebből voltam képes működni, és ezzel tudtam építeni az életemet. Ez nem kifejezetten rossz, hiszen az eredményeket elértem, amiket akartam, azonban a megélés szempontjából igen lényeges lehet a különbség!
Lehet ugyanazt a teremtő erőt egy sokkal barátságosabb módon is előhívni magunkban, el lehet engedni a dacos 3 évest- aki még huszonéves korunkban is bennünk él, és mind magunknak, mind a környezetünknek kedveskedni akar azzal, hogy egy más, szeretetteljes módon teremtjük az életünket!
Mit érdemes elengedni és mit nem szabad?
Elengedve tehát a dacot, és a bizonyítási vágyat, egy másik, szeretetteljes térből sikerült megteremtenem valamit, amire régóta vágytam: megszerveztem egy hatnapos tengerparti nyaralást a barátnőmmel. Sok munkám volt ezzel, hiszen anyaként el kellett tudnom engedni azt, hogy ez önzőség, hogy a gyerekemet itthon hagyom hat napra, hogy anyaként minden időmet rá kell fordítanom és csak vele mehetek nyaralni. Az a tér, amiből ezt létrehoztam nem a dac volt, hanem a szeretet, hiszen szeretem magam annyira, hogy ezt megengedjem magamnak, szeretem őt is annyira, hogy tudom, hogy ha a kisfiam egy kipihent, feltöltődött, kisimult anyukát „kap” hat nap múlva, az neki is sokat ad majd. Arról nem beszélve, hogy az apukájával és a nagyszüleivel lesz, tehát biztos vagyok ebben, hogy el lesz kényeztetve 🙂
Titeket is szeretnélek motiválni, inspirálni hasonló változtatásokra, és teremtésekre.
Fontos tehát tudni mi az, amit el kell engednünk a változáshoz, és az ugyanilyen fontos, hogy érezzük, mi az, amihez viszont ragaszkodnunk kell! Ha valamit éppen létrehozol, akkor érezni fogod, hogy minden sejted ujjong. Pontosan tudni fogod, hogy mi az, ami Téged úgy igazán „megmozgat”! Minden olyan dolgot, ami ilyen hatással van Rád, ahhoz bátran ragaszkodj akkor is, ha senki nem ért egyet Veled!
Válaszd egyre többször magadat! Akkor tudsz igazán adni is, azoknak akiket szeretsz!