Ahogy közelednek az ünnepek, sok-sok elvárás érkezik felénk. Akár babára váró nőként, akár kisgyerekes anyaként, akkora nyomás nehezedik ránk, hogy sokszor úgy érezzük, már nem is tudjuk mi mit szeretnénk valójában.
Amikor még nem voltam édesanya, nehéz, fájdalmas volt találkozni a kisgyerekes rokonokkal, barátokkal, mert a gyermek és család iránti vágy még mélyebben még erősebben hatott ránk.
Aztán mikor friss család lettünk, mindenki elvárta, hogy utazzunk vegyünk részt az ünnepek alatt minden programon, pedig valljuk be őszintén mi csak ki szerettük volna végre aludni magunkat. Aztán amikor picit nagyobb lett a gyermekünk, azt vettük észre, hogy milyen nehéz nekünk és a kicsinek is minden nap máshol aludni, össze vissza étkezni és rohanni egyik helyről a másikra.
Az évek alatt, az önismereti utamon/utunkon megtanultuk, hogy nekünk mint egyes személynek és mint kis családnak mire van szükségünk. Eszerint alakítottuk ki a szokásainkat.
Most már elmondhatjuk, hogy szívből döntünk és odafigyelünk magunkra és egymásra is. Ha látjuk, hogy valamelyikünk fáradt, kimerült, akkor bármikor mondhatjuk azt, hogy most elvonulunk vagy akár hazamegyünk. Ha arra van szükségünk, hogy pár órát, vagy napot csak hármasban töltsünk, akkor bátran megengedjünk magunknak. Ha mi jól vagyunk és jól működünk, akkor tudunk igazán kapcsolódni másokhoz.
Te mikor kezded felállítani a határaidat?
További önismereti videót találsz itt: https://www.youtube.com/channel/UCA7SDK5ZgfsnHgWISyx1LAg