Elsősorban azért kerestem fel Veronikát, mert lányom néhány éve alvásparalízisben szenvedett.

Még nekünk sem nagyon mert beszélni róla, csak miután a tüneteknek utána olvasott és elég érett lett ahhoz, hogy ezt előttünk felvállalja. Nem egyszerűen annyit, mondott, hogy “rosszat álmodtam”. Ennél ijesztőbb volt a dolog, amiről még mi sem hallottunk sosem korábban.

Első körben pszichológust kerestünk fel más egyéb problémák miatt (kamaszkori problémák, kapcsolati problémák (szülők, fiúk, önbizalom stb) de az alvásprobléma és sok más lelki probléma miatt asztrológus javaslatára a kineziológia felé fordultunk. Így találtuk Veronikát egy barátnőm ajánlásával.

Reméltem, hogy ezzel a módszerrel a lelki problémák és ezáltal az alvásparalízis is megszűnik.

Az alaptörténet: a korábban jó tanuló lányt nem érdekelte az iskola, a tanulás, a gimnáziumba nem tudott beilleszkedni, 1 év után úgy érezte nincsenek barátai, kiközösítik. Nagyon leromlott a tanulmányi eredménye. Iskola kapuin kívül ugyan volt egy két barát, de nem feltétlenül jó irányba vitték őt. A fiúkkal jobban megtalálta a hangot és általában az ilyen beszélgetős, lelkitámasz kapcsolatokból lett párkapcsolata. Rengeteget lógott, sokról fogalmunk sem volt. Egyszer egy komoly, önálló döntéssel állt elő, érettégi előtti utolsó év felénél iskolát vált és már be is adta a jelentkezését. Másnap érkezett az iskolától a levél, hogy még 1 nap hiányzás és elköszönnek tőle. Elfogadtuk a döntését, amennyiben igyekszik bebizonyítani, hogy első önálló döntését jól hozta meg. És ez így is történt. Igaz jött a Covid és csak 2 hetet találkozott újdonsült osztályával, de jól fogadták, a tanárokat nagyon szerette, és szerintem kellett is neki, hogy a Covid hatására otthon tanuljon, mint egy magántanuló. Elkezdett szárnyalni a tanulmányokban, de az önbizalmi, párkapcsolati problémái és az alvásparalízis miatt nem érezte jól magát a bőrében. Illetve velünk is nagyon megromlott a viszonya. Nehezen toleráltuk akkor viselkedését, sok hazugság, sok kimaradás stb.

 Amikor Veronikát felkerestük, előtte fél évvel ismerkedett meg a barátjával, akivel az előző kapcsolataihoz hasonlóan nem tudta a konfliktusokat kezelni de ennek ellenére az eddigi fiúkhoz képest, ő végre “normális” fiúnak tűnt. A velünk való kapcsolata a gimnáziumi évek alatt eléggé megromlott. Nehezen kezeltem én is a jókislány 180 fokos fordulatát, az apukájával pedig kölcsönösen hatalmas falat húztak a kamaszkor időszakában. Ez szintén nyomasztó volt mind neki, mind nekünk szülőknek.

Első kineziológiai alkalomra (lassan 3 évvel ezelőtt) sokkal szívesebben ment, mint előtte a pszichológushoz. Sok mindent felszínre sikerült hozni, amire nem is gondolt. Nem mesélt el szinte semmit, csak hogy végig sírta az első alkalmat. Veronika segített neki feltárni az alvásparalízis lehetséges okait és elmondta milyen alvási szokásokon és hogy változtasson. Ez után pár napra volt egy enyhe tünet, de nagy örömére megszűntek a “rémálmok”.

A fiúval azóta is együtt vannak, megtanulta kezelni a problémákat, konfliktusokat, sokat fejlődött abban, hogy hogyan kommunikáljon bizonyos helyzetekben. Apukával azóta a legnagyobb cinkosok és velem is visszaállt a korábbi baráti/anyai kapcsolat. 2-3 alkalom elegendő volt.

Tavaly nyáron megszerezte a jogi diplomát és szeptembertől folytatja a jogi tanulmányait levelező tagozaton, munka mellett. Igazi maximalista lett és egy igazi felnőtt lány.